Bárth János (Jánoshalma, 1944. december 15. –) magyar néprajzkutató, történész, nyugalmazott múzeumigazgató (Kalocsa, Kecskemét), címzetes egyetemi docens (Szeged), számos könyv szerzője.
Jellemző kutatási területei földrajzi értelemben: a Duna–Tisza köze, különös tekintettel a Kalocsai-Sárközre és a történelmi Bácskára, valamint a Székelyföld. Jellemző kutatási területei tartalmi értelemben: településnéprajz, társadalomnéprajz, vallási néprajz, agrártörténet, népesedéstörténet, életmódtörténet, a magyarországi parasztság XVIII-XIX. századi története.
A hajdani Bács-Bodrog vármegye, a történelmi Bácska legészakibb szögletében, Jánoshalma határában, a hivatalosan Felsőterézhalmának, a nép nyelvén Illancsnak nevezett hatalmas tanyavilágban született 1944. december 15-én. Homokhódító tanyai parasztok ivadéka. Kalocsán járt gimnáziumba. 1963-tól 1968-ig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelmet és néprajzot tanult. 1968 és 2007 között, rövid kiskunhalasi múzeumi munkálkodás után, Kalocsán és Kecskeméten dolgozott. Kalocsán tájmúzeum-igazgatóként, Kecskeméten jobbára megyei múzeumigazgatóként tevékenykedett. Rendszeresen tanít a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén.
Jellemző kutatási területei földrajzi értelemben: a Duna–Tisza köze, különös tekintettel a Kalocsai-Sárközre és a történelmi Bácskára, valamint a Székelyföld. Jellemző kutatási területei tartalmi értelemben: településnéprajz, társadalomnéprajz, vallási néprajz, agrártörténet, népesedéstörténet, életmódtörténet, a magyarországi parasztság XVIII-XIX. századi története.
Önálló könyvként megjelent írásai
Válogatás a szerkesztésében megjelent többszerzős könyvekből
© Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Hivatkozási útmutató