A könyvben Dr. Bárth János közreadja Kalocsa 1847. évi úrbéri összeírását, ezáltal adatokat szolgáltat a történeti demográfia, a népesedéstörténet, a családkutatás, a névtudomány, a társadalomtörténet és a településnéprajz számára. Egyben olyan dokumentumot juttat el az olvasókhoz, amelyben mindazok fellelhetik ősüket, akik Kalocsa város újkori határában (Kalocsa, Homokmégy, Szakmár, Öregcsertő, Drágszél, Újtelek területén) törzsökös lakosként laknak, vagy onnan származnak.
A kötetben közölt összeírást a kalocsai érseki domínium vezetői készítették. Az volt a célja, hogy számba vegye az érsek-földesúr Kalocsáról származó úrbéri jövedelmeit: a robotnapokat és a házak után szedett „füstpénzt”. Szereplői tehát a földesúri adóalanyok, vagyis a jobbágy családfők, illetve maguk a lakótelkek, házak. A XIX. század középső harmadában kalocsai különlegességnek számított, hogy a telkes jobbágycsaládok már nem a városban, hanem a város pusztáin laktak szálláscsoportokban. Ezért a legfontosabb társadalmi réteget, a jobbágygazda famíliákat pusztánként írták össze.
Az 1847. évi összeírás az utolsó úrbéri számbavétel Kalocsáról. Akiket akkor összeírtak, a következő évben, 1848 tavaszán felszabadultak a feudális földesúri fennhatóság alól.
A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött összeírás közzétételét a szerző tanulmánya vezeti be, amely a következő részekre tagolódik: 1. Az 1847. évi összeírás jellemzése, 2. A kalocsai szállások, 3. A kalocsai társadalom képének vázlata, 4. Házak, utcák, városrészek.
A kötetet a használhatóságot elősegítő mutatók zárják: a családnevek mutatója, a ragadványnevek mutatója, valamint a városi házzal is rendelkező „pusztai” jobbágygazdák lajstroma.
